A vadregényes Erdély

Júliusban 3 napot töltöttünk Erdélyben a férjemmel és apukámmal. Kora hajnalban indultunk Debrecenből, a határátlépés után egy hetes útdíj használatra való jogosultságot vásároltunk, majd Padist céloztunk meg. Útközben megálltunk reggelizni Belényesben a piacon, ettünk mititeit, ami a román konyha egyik jellegzetes étele, majd folytattuk utunkat tovább. Nagyon lassan lehet haladni az utakon, mert rossz minőségűek vagy ahol már újítják ott az építkezés lassít.

Körülbelül 4 óra alatt felértünk Padisra, ahonnan megkezdtük első túránkat, ami az Aragyásza -barlang, majd Szamos – bazár volt. A barlangnál már jártunk korábban ebben az évben április közepén, de nem lehetett átjutni rajta, még akkor hó és jég volt mindenhol. Most újra próbáltuk, de már a túra útvonal elején ki volt írva, hogy a szakasz le van zárva a sok kidöntött fa miatt, amit a vihar okozott. Persze minket ez nem zavart, elindultunk. Tudni kell, hogy apukám hivatásos túravezető, szóval tudtuk mit csinálunk, legalábbis ő tudta, mi meg követtük. Maga a barlang szuper élmény volt, nagyon élveztem, vonzanak az ilyen jellegű túrák. Volt itt minden, lánc, létra, miegymás. Néhány helyen a barlang be volt szakadva, ahol beszűrődött némi természetes fény, de aki ide tervez menni vigyen magával zseblámpát, kesztyűt, továbbá túrabot sem árt ha van. Hidd el szükség lesz rá. Miután kijöttünk a barlangból, rövid pihenő után követtük a piros pontot. Az út elég meredek volt és a sok kidőlt fa nehezítette a haladást, de a kilátás kárpótolt mindenért. Elértük a kilátót, szédületes volt lenézni és látni a szemközti meredek sziklafalat és a távoli hegyeket. Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban indultunk tovább, mert tudtuk hogy haladni kell, messze van még a vége és nem terveztük, hogy a barna medvék társaságában éjszakázzunk. Egyre több és több kidőlt fa nehezítette az utat és már fáradtak is voltunk. A vége felé már semmi sem számított, csak hogy kijussunk sötétedés előtt. Csúsztunk, másztunk, elestünk, itt már tudtam, hogy a másnapi izomláz nem fog elmaradni. Éppen sötétedés előtt értünk vissza az autóhoz, mikor a pásztor kutyák ugatására lettünk figyelmesek. Mivel már este volt, el lettek engedve, hogy őrizzék a nyájat. Az utolsó energiánkat is összeszedve futottunk a kocsihoz, féltettük a hátsónkat. Már az autóba voltunk, de a kutyák még ekkor is ugattak, és futottak utánunk. Szép zárása volt a napnak, mindenki nagyon elfáradt volt, alig vártuk hogy a szállásra érjünk, együnk valamit és lezuhanyozzunk.
Másnap a bőséges reggelink után autóba pattantunk, majd a körülbelül 20 percnyi autóútra levő Glavoj -réten hagytuk a kocsit. A rét hatalmas, és ahogy meglátod semmi másra nem vágysz minthogy lefeküdj a fűbe, bámuld a hegyeket és nézd a sűrű tűleveleseket, hallgasd a csordogáló patak hangját. Nyáron rengeteg sátrazót látni, nagy turistaparadicsom a hely, ahol Padis legérdekesebb turistaútjai futnak össze. Innen indultunk neki a Csodavár gerincnek, útközben megálltunk még a Galbina – szírtnél, az Eszkimó – jégbarlangnál, ami ottjártunkkor le volt sajnos zárva.

A Glavoj – rétről számos más túraútvonal is található, mint például a Bászra – jégbarlang, Bászra – katlan, Elveszett világ. A második napba ennyi fért bele, az előző nap szerzett izomláz miatt jóval kevesebbet bírtunk menni, este nem kellett senkit elaltatni.

Utolsó nap miután a Boga – völgye felé folytattuk utunkat, ahonnan a Schmidl – vízesést majd a Három Királyok – vízesést néztük meg. Utóbbihoz nem túl kiépített túristaút vezet, én egyetlen jelet nem láttam, amit követni kellett volna, de a túravezetőnk nem először járt erre, apukám tudta mi a dörgés. A kis utolsó lightos túránkat egy jópofa sorrel zártuk egy nagyon kedves helyen.

Késő este értünk haza nagyon fáradtan és nagyon sok élménnyel. Az első napot nehéz volt túlélni, viszont visszagondolva az lett a legemlékezetesebb nap.

Ha meg akarjuk ismerni a vidéket még jó párszor el kell latogatnunk ide, hisz egy hét is kevés lenne, nemhogy 3 nap. A túrák közepes nehézségűek, átlagosan jó sportos erőnléttel teljesíthetők, viszont vannak csúszós, lánccal biztosított helyek. Mi kis hátizsákkal mentünk, amiben víz és szendvicsek voltak, cipelni csak ezt kellett, de mászni és ereszkedni szinte folyamatosan.